2015. június 12., péntek

Tizenhatodik

Sziasztok, édes drága rózsácskák! :)
Igen, egy újabb résszel érkeztem... Nem tudom, tetszik nektek az új Harry+Angel dolog? :)
Remélem, mindenki örül, hogy végreeee együtt vannak... :D
Köszönöm szépen annak a 69 embernek, akik feliratkoztak, és a 23000+ oldalmegjelenítést! :)
Ti vagytok a legjobbak! Ha még több információt szeretnétek, lépjetek be a csoportba is: LINK
Jó olvasást! :)




Sophia segítségkérő pillantása mélyen a lelkembe hat. Ahogy rám néz, szemeibe könnycseppek gyűlnek, így tudom, hogy nagy a baj.
- Mi történt? - kérdezem.
Sóhajtva leül egy székre, és tenyerébe temeti az arcát.
- Nem vagyok benne biztos, de szerintem... Úristen, hogy mondjam el? Lehet, hogy terhes vagyok - süti le a szemét.
A hír egyszerűen felfoghatatlan. Mindig is egy kisbabára vágytam, és azt gondoltam, majd tizennyolc évesen nekem is lányom lesz. Kicsit szíven ütnek a hallottak, de próbálok egy mosolyt erőltetni arcomra.
- De Sophia! Ez csodálatos hír! Liam tudja már? - mondom viszonylag boldogan.
- Ez nem csodálatos! Liam nem akar gyereket... De még egyáltalán nem biztos. Ezért szeretnélek megkérni arra, hogy gyere el velem venni egy tesztet - pillant rám.
- Persze. Ne aggódj - nyugtatom. - Minden fiú arról álmodik, hogy egyszer a kislányát a kezében tartsa - mosolygok. Elképzelem, ahogy Harry egy aranyos göndör hajú kislányt tart a karjában, és akaratlanul mosolyogni kezdek. Jó, Angel, hagyd ezt abba...
- De Liam nem olyan - túr bele a hajába. 
- Hidd el, ha a kezében tartja majd a kislányát - kezdek bele.
- Vagy fiát - javít ki.
- Vagy fiát, minden kétsége elszáll - mosolygok rá.
- És ha elhagy? Nincs is annál rosszabb, mint egyedül felnevelni egy gyereket - suttogja szomorúan.
- Mióta vagytok együtt? - húzom fel a szemöldököm.
- Két éve - vallja be.
- Akkor ne aggódj - simítom meg a vállát. 
- Jó. De mi nem olyan mesébe illően ismerkedtünk össze, mint ti - néz maga elé.
- Kétlem, hogy az mesébe illő, mikor a srác elüti a lányt - háborodok fel.
- Komolyan? Úristen! És... Úristen, ha Liam elütött volna, feljelentettem volna - gondolkozik el.
- Valószínű egy normális embernek ez lett volna a reakciója - nevetek fel.
- De komolyan... Hű... - hüledezik még mindig.
- Honnan veszed azt, hogy terhes vagy? - kérdezem.
- Már két hete késik - sóhajt újra. - Reménytelen a helyzetem - gyűlnek könnyek a szemébe.
- Nyugi. Elmegyünk tesztet venni, és minden kiderül. Ne aggódj - simitom meg a vállát.
- Oké. Összeszedem magam - dörzsöli meg a szemét.
- Semmi baj - mosolygok rá kedvesen.
- Oké. És mesélj, mi volt délután?
- Hát, őszintén, fogalmam sincs - sóhajtom, majd beletúrok a hajamba.
- Mi az, hogy fogalmad sincs? Történt valami? - veszi elő a bizalmas formáját.
- Csókolóztunk - sütöm le a szemem.
- Más is volt? - kérdezi izgatottan.
- Az számít, hogy kézen fogva jöttünk vissza? - pirulok el.
- Úristen! Ez annyira romantikus - vigyorog, miközben feláll.
- De még nem beszéltünk semmiről - sütöm le a szemem.
- Ráértek - kacsint. - Csak vigyázz, nehogy te is úgy járj, mint én - pillant le a hasára.
- Kész van a kaja? - jelenik meg Liam az ajtóban.
- Te kis éhes - forgatja meg a szemeit mosolyogva Sophia. - Angel, vennél ki négy tányért? Legfelső polc - mutatja.
Sose tartoztam sem a kis emberekhez, sem a magasokhoz. Mindig is egy átlagos magasságú lány voltam, így a legmagasabb polcot akárhogy is próbálnám, nem érném el. A tornasor közepén álltam, és sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy valamit nem értem el. Szerencsére, így nem tűnök ki a tömegből. Ez az egyetlen előnye.
Szájrágva nézek fel, majd sóhajtva elkezdek nyújtózkodni. Liam és Sophia átmennek az étkezőbe, Harry pedig az ajtóból mosolyog rám. Lazán nekitámaszkodik az ajtófélfának, és végig szánt kezével a haján.
- Segítek - terem ott mellettem.
Egy laza mozdulattal levesz négy tányért, és elém rakja. Hozzáér a hátamhoz, miközben felnyúl a fejem fölé, és ennek hatására kicsit megborzongok.
- Köszi - átviszem Sophiaékhoz, akik átveszik tőlem, és megterítenek.
- Üljetek le nyugodtan! - mondja Liam kacsintva. Harry levágódik egy székre, én pedig mellette foglalok helyet.
Mosolyogva rám néz, majd a fülemhez hajol.
- Este beszélnünk kell - suttogja. Meleg lehellete csikizi a bőrönd, és csak bólintani tudok. Mosolyogva rám néz, majd kezét a combomra rakja. Lélegzetem kihagy egy pillanatra, és libabőrös leszek.
- És most megkóstolhatjátok Sophia isteni spagettijét - mosolyog Liam, majd lerakja a lábast az asztal közepére.
- Azért ne túlozz - követi őt az említett lány.
- Tudod, hogy imádom a főztöd - kacsint a srác.
A spagetti valóban finomnak bizonyul, Sophia tényleg jól főz, és ezt be is mutatta.
- Úristen, tele vagyok - dőlök hátra a széken.
- Alig ettél - néz rám Harry.
- Nem is igaz! - háborodok fel.
- Srácok, maradjatok nyugodtan, mi megyünk. Jó éjszakát - köszön el Liam, majd maga után húzza Sophiát.
Felállok, és megfogom a tányérom. Harry is ugyanezt teszi, és utánam jön. Mikor berakom a mosogatóba a két tányért, a fiú ráteszi kezeit a derekamra, és nyakamba hajtja a fejét.
- Nem megyünk a szobába? - kérdezi suttogva.
Szembe fordulok vele, és mosolyogva nézek rá.
- Fáradt vagy? - ölelem át.
- Kicsit - hunyja le a szemét.
- Akkor menjünk - megfogja a kezem, és végig húz a hosszú folyosón.
Az ajtót óvatosan belöki, majd a szekrényhez megy.
- Megyek lezuhanyozok, jó? - vesz ki egy pólót.
- Persze.
Ledőlök az ágyra, és magamhoz veszem a távirányítót. Harry bemegy, és becsapja az ajtót.
A tévében találok valami nagyon romantikus filmet, azt kezdem el nézni. Akik azt mondják, hogy egy film csak a nyáltól tud csöpögni, ha abba a kategóriába van besorolva, tévednek. Ilyen szívbemarkoló, mondandóval rendelkező, értelmes mozisikert még nem láttam. Egyes jeleneteknél könnyek szöknek a szemembe, másoknál elkomorodok.
Harry fél óráig van bent, és mivel csak a végét sikerül elcsípnem, pont befejeződik. Egy zsepivel letörlöm a könnyeket, pont abban a pillanatban, mikor Harry kijön.
- Hé, mi a baj? - jön oda egyből hozzám. Mosolyogva megdörzsölöm, és rá nézek.
- Semmi. Csak ez a film - a hajamat a fülem mögé rakja, majd lefekszik mellém. Egy fekete pólót és bokszert visel, haja vizesen lóg a szemébe. - Sokáig voltál - jegyzem meg.
- Tudom - bólint. - Beszélnünk kell - néz rám komolyan.
- Előbb én is lefürödhetek? - kérdezem.
- Menj nyugodtan.
A szekrényhez sétálok, és kiveszem a pizsi felsőm és nadrágom.
Bevánszorgok a fürdőbe, majd levetkőzöm. Megnyitom a csapot, a hajamat felgumizom, hogy ne legyen vizes. Beállok a zuhany alá, és hagyom, hogy a forró víz belepje az egész testem. A tusfürdőből nyomok egy keveset a kezemre, és lassan behabozom a testem, majd leöblítem.
Kiszállok a zuhanyzóból, magam köré tekerek egy törölközőt. Felveszem a pizsamámat, aztán a tükörbe nézek. Lemosom a sminkem és kisétálok.
Harry a telefonját a nyomkodja, amit úgy látom, elég sokszor csinál, ha én nem vagyok ott. Bemászom mellé az ágyba, és magamra húzom a takarót.
- Angyalom - fordul felém - Beszélnünk kell - ismétli meg, amit egész délután mondott. Nyelek egyet, és lehunyom a szemem.
- Kérlek, ne mondd azt, hogy felejtsünk el mindent, ami ma történt - suttogom előremeredve. Talán, ez lenne a legrosszabb dolog, ami most történhet. Végre itt vagyok, és kezdem azt érezni, hogy bízok Harryben. A délután történeteket soha nem tudnám elfelejteni, bármire is kérne.
Az állam alá nyúl, és felemeli azt, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Íriszei csillognak, és nyugottságot tükröznek.
- Shh - húzódik közelebb hozzám. - Nem erről van szó - mosolyog rám.
Nem értem Harryt néha. Délután megcsókol, most pedig valami fontosról szeretne beszélni. Fogalmam sincs, mi van köztünk, de amint zöld szemeibe nézek a félhomályban, minden kétségem elszáll.
- Mi van köztünk? - kérdezem, de azonnal meg is bánom.
- Pont erről szerettem volna beszélni - komolyodik el.
Sokáig csak nézünk egymásra, majd ő töri meg a kínos csendet. Beletúr a hajába, és megszólal.
- Mióta megláttalak - simít ki egy tincset az arcomból - Akarok tőled valamit. És most, hogy ki kéne mondani, nem jönnek ki szavak a torkomon - suttogja elkeseredve.
- Próbáld meg kimondani - kérlelem. Nehezemre esik másra gondolni, csak a srácra, aki előttem fekszik. Csak az éjjelilámpa világítja meg az arcát, és vonásai megenyhülnek.
- Angel Black - kezd bele. - Megkérnélek arra, hogy... Izé.. - ennél a mondatnál sóhajt egy nagyot - Lenne kedved járni velem? - mondja ki.
Szívem hevesebben kezd verni a kérdésére. Régen erre várok. Harry mellett boldog lehetek, tudom. Gyerünk, Angel, válaszolj! Vagy gondolkozz értelmesen!
Akaratlanul is elmosolyodom, és kezeimmel a keze után matatok. Amint megtalálom azokat, rákulcsolom ujjaim az övéire. Követi a mozdulatot szemével, és szájához emeli kezeinket. Ad egy gyengéd puszit az enyémre, akár egy úriember.
Mit illik mondanni egy ilyen kérdésre? Azt, hogy "igen", vagy "persze", vagy talán az "erre várok, mióta ismerlek" nem akarom mondani. Minden filmben, könyvben elhangzanak ezek a klisés mondatok, nem akarom ezeket mondani neki.
- Nem is kell kérdezned - mosolygok rá, és megszorítom a kezét.
Rám emeli tekintetét, de valami megváltozik benne. Szerelem jeleit vélem felfedezni, és gödröcskéi megjelennek.
Felkönyököl, így feje egyvonalba kerül az enyémmel.
- És most mi lesz? - kérdezi, miközben megsimítja az arcom.
Kicsit felemelkedek, és átkarolom a nyakát.
- Fogalmam sincs. A lényeg, hogy együtt vagyunk - suttogom szinte az ajkaira.
- Igazad van - bólint.
Lassan közelítek felé, miközben egyre fejjebb húzódom. Mosolyogva lenyom, és rátapasztja ajkait az enyémekre.
Csókja édes, és miközben a hajamba túr, óvatosan végigsimítok a nyakán. Mentolos illatát érzem, és akaratlanul is belemosolygok a csókba. Nyelvével bejutásért könyörög, amit azonnal megadok neki. 
Kezem a hajába vándorol, és óvatosan meghúzom azt. Végigsimít oldalamon, majd megáll a derekamnál. Óvatosan meghúzom az ajkát, mire felnevet.
Nyelveink vad táncot járnak, ahol egyik sem veszít. Gyengéden bánik velem, és belemosolyog a csókba, majd elvállik tőlem.
- Nem szeretnék semmit elsietni - suttogja, majd visszafekszik mellém. Bólintok, és azon gondolkozom, mennyire édes ez tőle. Az ember nehezen talál egy olyan srácot, aki nem akar az első adandó alkalommal lefeküdni vele. A mellkasára húz, és a hajamat simogatja.
- És most mi lesz? - kérdezi, miközben egy hajtincsemet tekergeti.
- Hát - kezdek bele mosolyogva - Elmondjuk anyuéknak, hogy együtt vagyunk. Aztán, foglalkozunk a Lana témával, és utána nem tudom. Majd kitaláljuk, együtt.
- Lanáról jut eszembe - húzza el a száját.
- Megint zaklat? - hunyom e a szemem.
- Fenyegetőzik - suttogja.
- Az a csaj nem százas - csóválom meg a fejem.
- Tudom. De ne aggódj, megoldom ezt - mondja fáradtan.
- Nem kell egyedül megoldanod - nézek a szemébe. - Itt vagyok én is. Együtt kitalálunk valamit - simítok ki egy tincset az arcából.
- Rendben - mondja vigyorogva.
- Olyan jó - mosolygok magam elé.
- Micsoda? - puszilja meg a fejemet.
- Most már bármikor megtehetem ezt - adok puszit a szájára - ezt - kulcsolom rá ujjaimat a kezére - És ezt - söprök ki egy tincset az arcából.
- Az utolsót eddig is megtehetted - szólal meg, és megjelennek gödröcskéi.
- Tudom - vonom meg a vállam. - De most jobb érzés - rajzolom át az egyik tetkóját a pólóján keresztül. - Álmos vagy? - nézek rá.
- Kicsit. Én nem aludtam nyolc órát - nevet.
- Akkor hagylak aludni - puszilom meg a száját, majd a fejemet a párnára hajtom.
- Nem muszáj - fekszik le mellém.
Mosolyogva lehunyom a szemem, és hagyom, hogy átkaroljon, és magához húzzon.
- Szeretlek - suttogja a nyakamba. Éppen, hogy meghallom, de mégis, mosolyt csal az arcomra a kijelentése. Az exem sose mondta nekem, hogy szeret. Harry más.
- Szeretlek - mondom neki.
Édesen a nyakamva szuszog, miközben elalszik. Mosolyogva nézek magam elé, és lehunyom a szemem.
Talán nem kellett volna nyolc órát egyhuzamban végigaludni, és akkor eltudnék  aludni. Az órára pillantok, ami tizenegy órát mutat. Fogalmam sincs, hogy ment el így az idő, hisz' az előbb még csak nyolc óra volt. Sóhajtva leemelem magamról Harry kezét, és megfordulok. Belefúrom a párnába a fejem, és előveszem a telefonom, majd írok egy SMS-t anyának.
Szia!
Tudom, hogy nem hívtalak, sajnálom. Minden rendben, jól vagyunk, apu is jól van, majd hívlak!
Angel

12 megjegyzés:

  1. De édeseeeek *-* És a terhesség ügy :o Nem tudok rá mit mondani c:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? :)
      Igen, a terhesség eléggé sokszor elő fog jönni a blogban:)

      Törlés
  2. Drága Rosa:')
    Gondoltam mostmar muszaj lenne irnom egy normalis kommentet (biztos hianyoztak a hosszú, lényegében értelmetlen szövegeim), mert a 15.-hez se irtam:'(
    Ez a rész.. hú. Valami nagyon jó♡
    Hangel4ever:))
    Én úgy is tudom mi lesz a kimenetele ennek a terhességes dolognak de azert kivancsian varom mit hozol meg ki belole:')
    'Eléggé rokszor elő fog még jönni a blogban' (a fenti kommentbol) hm csak nem Hopera celzol?:')
    A tvavon keresztul minden resszel egyre jobban beleszeretek Harrybe (ez hulyen hangzott de idc:'DD)
    És annak a gondolatát hogy rosszul írsz felejtsd el.
    szerinted 70 ember olvasná a blogodat ha rosszul írnál?:'D
    és még mindig mérges vagyok rád.
    de meg foglak győzni.
    még nem tudom hogy hogyan de sikerulni fog. Tudom:'DD
    Várom a kovit:)
    Anna.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anna!:)
      Már vártam a kommented :D
      Azért nem fogok mondani neked semmit, mert már mindent tudsz:D
      És ez nem tetszik :D
      Igen, Hopera.. :D de ez is kulissza titok lett volna, köszi:D
      Hát, minden író így gondolkozik, nem? Egyszerűen nem fogom magam fényezni, és tudom, hogy van még mit fejlődni:)
      Nem, most nem leszek engedékeny:D
      RosaXx

      Törlés
  3. Szia!
    Megint itt...:D
    Egy hosszú rémes nap után megörültem a résznek nagyon..és nagyon tetszik minden egyes szava..(kicsit ömlengős voltam..).Na szóval csak fel a fejjel..
    Még számíthatsz rám..
    Xx
    Kk

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      (Bocsánat a késői válaszért, nem voltam itthon :/)
      Majd ha gondolod, facebookon, vagy emailben elmondhatod, miért rémes a napod:') persze csak ha szeretnéd :)
      Nagyon köszönöm <3
      Rosa

      Törlés
  4. Szia!
    Én is bocsi a késői válaszért,nyári szünet.
    Köszönöm a kedvességed majd lehet,hogy elmondom...
    :DD

    VálaszTörlés
  5. Örülök,hogy vannak még kedves emberek!:)

    VálaszTörlés