Tizenhetedik

Sziasztok, drága rózsácskák! Igen, kedd van, de itt is az újabb rész! Köszönöm a 73 kis feliratkozót <3 Ti vagytok a legjobbak! :) 
És igen, tizenhetedik rész. Igazából még mindig nehéz elhinnem, hogy idáig eljutottunk. Ez az egyetlen blogom, ami kibírta tizenöt résznél tovább.. Lehet, hogy azért, mert ilyen csapat áll mögöttem... :)
Jó olvasást! :)






A éjjel forgolódtam, összegyűrve ezzel a takarót, és Harryt szinte lelökve az ágyról. Egy körül aludtam el, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Már pár perce fent vagyok, viszont jól esik lustálkodni egy kicsit. Oldalra fordulok, és beletemetem a fejem a párnába. Magam mellé nyúlok, de csak a hideg lepedőt fogom meg. Tehát Harry már felkelt, és vagy a fürdőben van, vagy már nagyban kávézik. Tojás és bacon illata terjeng a szobába, ami azért érdekes, mert a konyha három szobányira van. Mosolyogva húzom magamra a takarót, és túrok bele a hajamba. Kinyílik a szoba ajtó, majd újra becsukódik, mire kinyitom a szemem. Harry a szekrénynél áll, és éppen leveszi a pólóját. Izmos hátát meglátva örülök, hogy felkeltem. Göndör fürtjei rendezetlenül terülnek szét, mégis, rendezett hatást keltenek. Felkap egy fehér pólót, és előhúzza a telefonját.

- Jó reggelt - szólalok meg nyújtózva.
Meglepetten megfordul, és lerakja a készüléket az asztalra. Odasétál hozzám, és leül mellém.
- Hány óra? - kérdezem ásítva.
- Kilenc. Most annyira nem aludtál sokáig - kuncog.
- Még jó - forgatom meg a szemem mosolyogva. Közelebb húz magához, édes csókot lehel ajkaimra. Mosolyogva beletemetem az arcom a nyakhajlatába, miközben átkarolja a derekamat.
- Mit fogunk ma csinálni? - kérdezem.
- Várost nézni - suttogja a fülembe. Leheletétől megborzongok, és liba őr fut át rajtam. - Liamék pedig este táncestre mennek, minket is hívtak - fejezi be.
- Tánc? - húzom fel a szemöldököm.
- Tök jó lenne - lelkesül be.
- Menjünk - egyezek bele. - Milyen tánc? - jut eszembe a legfontosabb rész.
- Valami brazil társastánc - legyint.
- Brazil?
- Ja - bólint.
- Azok szenvedélyes táncok - pirulok el.
- Pont ez a lényeg - kacsint. Megforgatom a szemem, és nyomok egy puszit az arcára.
- Sophia fent van már? - mászok ki az ágyból, és nyújtózok egyet. Harry követi a mozdulatot,  majd összeráncolja a szemöldökét.
- Sophia jobban érdekel, mint én? - néz rám bociszemekkel.
- Nem - nevetek, és a szekrényhez sétálok.
- Akkor? - duzzog.
- El kell mennem vele vásárolni - mondom. Részben igaz, de nem szeretném Harryt ezzel terhelni, pláne úgy, hogy jóban van Liammel.
- Ruhát vesztek estére? - fekszik végig az ágyon.
- Igen, valami olyasmi - mosolygok, majd besétálok a fürdőbe.
Beállok a zuhany alá, és miután ott végzek, magamra kapom a kirakott ruhát. Egy egyszerű világoskék darabról van szó, ami térd felett ér kábé tíz centivel. Egyszerű dekoltázsa van, ami nem mutat sokat, de mégsem apáca ruha.
A hajam egyszerűen befonom, hátra estig egy kicsit begöndörik, és nem lesz olyan egyenes.
Egy kis szemspirált és szájfényt is felteszek, majd kisétálok.
- Azta - néz végig rajtam Harry.
- Mi az? - huppanok le az ágyra.
- Sose láttalak ruhában, és a hajadat sem szoktad így hordani - mondja.
- A bulin láttál ruhában - kezdem - És a hajam.... Nem tetszik? - nyúlok egyből a gumi után.
- De, ki ne vedd! Nagyon jól áll - nyúl a kezem alá.
- Miért nem ezt mondtad? - forgatom meg a szemem.
- Nem megyünk? Lassan indulnunk kéne... - néz az órára.
- De, menjünk! - állok fel.
A szobából kiérve, Sophia lép ki éppen a mosdóból. Barna haja kiengedve lóg a vállára, és egy fekete rövidnadrágot visel, kék rövidujjú inggel.
- Sziasztok! - pattant oda mellénk. - Angel, délután akkor megyünk? - pillant rám.
- Ruhát venni estére? - kérdezem kacsintva. Ledöbbenve áll ott, majd látva Harry kérdő arckifejezését, azonnal bólint.
- Persze! Már el is képzeltelek egy narancssárga ruhában - mutat maga elé, jelezve, hogy képzeljük el.
- Narancssárga? - húzom el a szám.
- Ne csináld már! A narancs, piros, sárga ruhák illenek egy ilyen estre - mondja. Félve Harryre pillant, aki vigyorogva bólint.
- A narancsra szavazok.
- Látod? - kérdezi Sophia mosolyogva.
- Jó, legyen a narancssárga - egyezek bele.
- Éhesek vagytok? Apud és Karen még alszanak, szóval, velünk jöttök várost nézni - jelenik meg Liam hirtelen.
- Szuper - fog vele kezet Harry.
- De, előtte, mi vásárolni megyünk! Ráér a városnézés! - karolja át Liam derekát, és puszit nyom az arcára.
- De akkor hamar induljatok - mosolyog Liam.
- Oké. Menjünk a kedvenc butikomba, ott rengeteg jó ruha van, biztos találunk bármilyet - kezd magyarázni nekem Sophia.
- Vagy tudod, van az a másik bolt! Az az egzotikus! Lehet, hogy ott is van - szól bele Liam.
- De hülye vagyok! Ott sokkal több van! Akkor oda megyünk. Fiúk, tudtok magatoknak kaját csinálni?
- Persze, menjetek - öleli meg Liam a lányt.
- Majd találkozunk - nyom egy puszit Harry, aki immáron a barátom, a számra.
Sophia megfogja a kezem, és felkapja a kocsikulcsot, aztán kilép az ajtón. Visszanyúlok a táskámért, amiben a pénzem van, és követem a lányt ki a házból.
Egy fekete kocsi előtt megáll és beszáll. Kicsit vonakodva, de beülök mellé előre az autóba.
- Tehát. Gyorsan elmegyünk abba az egzotikus üzletbe, és mellette van egy üzlet, utána bemegyünk oda, veszünk tesztet, hazamegyünk, és holnap elküldöm a két srácit valahova, és megcsináljuk - hadarja, majd beindítja a kocsit, és gyorsan elhajt.
- Oké, de egy kicsit nyugodj le - nevetek.
- Nem tudok - sóhajt - Tegnap este is olyan rossz volt... El akartam mondani neki, de nem mertem.
- Ne félj, minden rendben lesz. Még amúgy sem biztos - nyugtatom.
- És veletek történt valami? - kérdezi vigyorogva.
- Dehogy - röhögök. - Harry nem olyan - pillantok rá.
- Itt is vagyunk - parkol le.
- Ez még nem is a város - nézek ki.
- A széle - javít ki. - Nem rég jött ide ez az üzlet, de itt minden van. Tuti találunk valami ruhát - mosolyog.
- Arra gondoltam - kezdek bele -, hogy sötétkék ruhát szeretnék - fejezem be.
- Sötétkéket? - húzza fel a szemöldökét.
- Aha. A narancs nem illik hozzám, viszont nem biztos, hogy kék van - rágom a szám szélét.
- Ha van kék, legyen - adja meg magát.
Kiszállunk az autóból, és bemegyünk a piros üzletbe. Az ajtón beérve először a színes függönyöket pillantjuk meg, majd a különböző dekorációkat. Egy eladólány jön oda hozzánk, aki olyan ruhát visel, amilyet mi szeretnénk. És sötétkéket. Haha.
- Sziasztok! Miben segíthetek? - kérdezi erős akcentussal.
- Heló! Egy brazil táncestre keresünk ruhát - mondja Sophia.
- Jó helyen jártok. Szín elképzelés? - mosolyog.
- Én valami pirosra gondoltam, de Angel sötétkéket akar - sorolja az elképzelést.
- Valami ilyesmit? - mutat magára az eladó.
- Pontosan! - bólintok.
Akik a brazil táncra gondolnak, azoknak az ugrik be, hogy egy bugyiba, és melltartószerűségbe rázzák magukat az emberek, de nem csak ez van. Egy egyszerű térd felett érő finom anyagú pántos ruha is táncruha. És mi ilyet keresünk.
- Kövessetek - int, és elindul. Az üzlet egyik sarkában áll meg, és elkezd kotorászni egy polcon. Két piros, és három sötétkék ruhát tart a kezében, majd felváltva végignéz rajtunk, és a kezünkbe nyom egyet-egyet. - Szerintem ezek a méretek jók lesznek. Ott van két próbafülke, vegyétek fel őket - mutat az említett fülkék irányába.
Sophia vigyorogva bemegy, és én követem őt a másikba. Sóhajtva leveszem a ruháimat, majd a kezemben tartott sötétkékre nézek. Sóhajtva belebújok és belenézek a tükörbe. A ruha pontosan illik rám, még azt is mondhatom, hogy egészen jól áll. Bár a dekoltázsa nekem kicsit többet mutat a kelleténél, még így is jó.
- Kész vagy? - hallom meg Sophia hangját.
- Aha - kiáltok vissza.
- Mutasd - húzza el a függönyt. A piros ruha kiemeli az alakját, és a vörös rúzs, amit visel, tökéletesen illik hozzá. - Azta, ez nagyon jó - néz végig rajtam.
- Nagyon illik hozzád ez a szín - mosolygok.
- Köszi - simít végig rajta.
- Akkor megvagyunk? - kérdezem.
- Nem! Még kiegészítőt kell keresnünk! - mondja.
- Gondoltam rátok - jön az eladó lány, kezében két nyaklánccal, karkötővel, és egy piros, és kék virággal, amiket a hajba kell rakni.
- Ezek tökéletesek, köszönjük - veszi el tőle Sophia az ékszereket.
- Akkor öltözzünk, fizessünk és menjünk - húzom el a függönyt, és lehámozom magamról a brazil ruhát.
- Oké - hallom Sophia hangját.
Felveszem a ruhám, belebújok a cipőmbe, és a brazil ruhával a kezemben kisétálok. Sophia éppen az eladóval tárgyal, mikor odaérek mellé.
- Érzem a kisbabád - teszi rá a lány a kezét Sophia hasára, aki meglepve néz rá.
- Tényleg? De még csak pár hetes - húzza el a száját.
- Ez ilyen ősi családi trükk. Megérezzük a gyermekeket - mosolyog.
- Hú... Akkor tesztet se vegyek? - gondolkozik.
- Nem. Már szinte biztos.
- Katerina elég lesz! Ne ijeszd meg a vevőket! - jelenik meg egy idős nő. Ősz haja kontyba van fogva, és a lány vállára teszi a kezét.
- Igen, mama. Külön lesz fizetve? - szontyolódik el.
- Igen - bólintok. - Fizess nyugodtan először - mondom Sophiának.
Miután Sophia kifizeti a ruhát, és az ékszereket, felém fordul.
- Kint várlak a kocsiban - mosolyog.
- Oké - sóhajtom.
Kifizetem a ruhát, és a kezemben tartott ékszerekre nézek.
- És ezek? - húzom elő újra a pénztárcám.
- Ajándék. Szerelmet látok a jövődben - mosolyog a néni, mire kicsit megszeppenek.
- Nagyon szépen köszönöm - mondom, majd eléggé búcsúzóra veszem a figurát.
- Gyertek máskor is. Szívesen látunk titeket - köszönnek egyszerre.
- Köszönjük, viszlát - intek, majd kisétálok.
Sophia kocsijához érve, a lány éppen a telefonját szorongatja.
- Felhívjam? - fordul felém.
- Szerintem este beszélj vele - kötöm be a biztonsági övet.
- Igazad van. Tehát, akkor tesztet se kell vennünk - mondja, mire felhúzom a szemöldököm.
- Elhitted neki?
- Persze! Meg amúgy is! Inkább elmegyek Liammel nőgyógyászhoz...
- Te tudod - hagyom rá.
A telefonom csörgése zavar meg, és Harry neve virít a kijelzőn.
- Szia! - köszönök.
- Szia, Angyalom! Kábé mikor jöttök? - kérdezi mély hangján.
- Már végeztünk - mondom neki. - Sophia, mikor érünk oda? - kérdezem a lánytól.
- Öt perc - kanyarodik éppen.
- Öt perc - ismétlem Harrynek.
- Várunk - mondja aranyosan. - Maradtál a narancssárga ruhánál? - nevet.
- Nem - rázom meg a fejem - Sötétkék lett.
- Jobban illik hozzád - hallom hangján, hogy mosolyog. - Na jó, leteszem. Találkozunk négy perc múlva - köszön el.
- Szia - teszem le a telefont.
Hamarosan valóban megérkezünk. Sophia kinyitja a bejárati ajtót, lerúgjuk a cipőinket, és meg sem állunk a szobákig. Ott gondosan berakom a szekrénybe a ruhát, mellé a kiegészítőket, majd kisétálok. A nappaliba érve, megpillantom a srácokat. Harry a kanapén ül, Liam egy fotelben fekszik, és mindketten a tévét nézik. Lepattanok Harry mellé, és nyomok egy puszit az arcára.
- Megjöttetek? Sikerült? - érdeklődik kedvesen Liam, mikor Sophia besétál, és leül az ölébe.
- Igen. Végül abba az egzotikus boltba mentünk, és egyből találtunk mindent - ecseteli a lány. Harry átkarolja a derekam, és belepuszil a nyakamba, mire megborzongok, és mosolyogva nézek rá.
- Akkor lassan indulhatunk? Végül megbeszéltük, hogy csak a főtérre megyünk, meg abba a kilátóba - dől hátra Liam.
- Melyik kilátóba? - ráncolja össze a szemöldökét Sophia.
- Tudod, abba a fehérbe! - magyarázza Liam.
- De édes - kezdi nyugodtan Sophia - Az a város másik végén van - mosolyog a fejét csóválva.
- Tényleg - vakarja meg a fejét.
- Akkor csak a főtérre menjünk ? - kapcsolódok be a beszélgetésbe.
- Szerintem igen - mondja Sophia.
- Nekem mindegy - szólal meg a két fiú egyszerre.

***

Fogalmam sncs, kinek az ötlete volt negyven fokban sétálgatni, de köszönjük neki. Most itt vagyunk a főtéren, Sophia és Liam eltűntek, Harry azt se tudja, merre kell menni, én pedig kezdek ideges lenni. Az emberek nincsenek sokan, nyilván, akinek van egy kis esze, az nem jön ilyenkor ide. Emlékeztetnem kell magam, hogy legközelebb nem hallgatok Sophiára, aki szerint ez az egész jó buli. Köszönjük, Sophia...
- Hol vannak már? - sóhajtom, Harry pedig kedvesen néz rám.
- Nyugi, nem fogunk elveszni - mosolyog.
- Jó, de már a kiszáradás szélén állok - nyafogok.
- Gyere, vegyünk inni - kulcsolja rá ujjait az enyémekre.
- Oké - egyezek bele, így a legközelebbi árushoz megyünk. Két üveg vízzel gazdagodtunk mi, az árus pedig felháborítóan sok pénzzel. Nem értem, miért adják annyiért a vizet, mintha aranyból lenne. Persze a hülye ember így is, úgyis megveszi, szóval csak jól járnak.
- Elnézést, csinálnának rólunk egy fényképet? - kérdezi egy mellettünk álló néni egy bácsival az oldalán.
- Természetesen - veszem el a felém nyújtott fényképezőgépet. Harry elengedi a kezem, és hagyja, hogy lefotózzam az idős párt. Miután készítettem három képet, visszanyújtom a gépet.
- Köszönjük szépen - veszi el. - Tudod, most ünnepeljük az ötvenedik házassági évfordulónkat - mosolyog rám.
- Ötven év? Az rengeteg idő - ámuldozok.
- A hosszú házasság titka a feltétel nélküli szeretet. Még egyszer köszönjük - mosolyog, majd elmennek.
- A hosszú házasság titka a feltétel nélküli szeretet - ismétlem meg a mondatot, majd megpillantom Sophiáékat. - Ott vannak - mondom Harrynek, és elkezdem húzni.
- Végre - sóhajt, mikor odaérünk.
- Csak megvagytok! - bosszankodik Sophia.
- Ti tüntetek el! - mondom neki.
- Menjünk haza, már láttatok mindent - nyafog a lány.
- Szerintem is menjünk, itt nagyon meleg van - állok mellé.
- Az van, amit a nők akarnak - röhög össze Liam Harryvel.
- Menjünk - fogja meg a kezem Harry.