2015. július 10., péntek

Huszonharmadik

Sziasztok, rózsácskák! :)
Igen, egy újabb részt hoztam nektek, ami már a huszonharmadik! 
Tegnap szinte el sem hittem, hogy átléptük a 90 olvasót, és már csak kilenc feliratkozó, és 100 lesz... Hihetetlenül nagy szám, meg sem érdemlem, de nagyon köszönöm <3 És igen, 100 feliratkozó után egy Harry szemszögéből íródott különkiadást fogok írni, már a jelenet is megvan, csak papírra kell vetni.. :) 
És egy kis újdonságot is olvashattok a rész végén, de azt nem akartam ide az elejére, jó olvasást! :)
/És nézzétek ezt az ahwhahwha gifet *o*/






Ha az ember beteg, nagyon rosszul alszik. Egész éjszaka forgolódik, ezerszer felkel valami kis apró zajra, és hatszor kimászik mosdóba.
De Angel Black még ezt is képes felülmúlni...
Nem csak én nem aludtam semmit, Harry sem. Ahányszor kifújtam az orrom, felébredt, és a huszadik ilyennél már csak nyöszörögve temette a fejét a párnába. Bár az emberes mondatom lehet, hogy csak nálam igaz, de én mindig pocsékul alszok, ha beteg vagyok.
Viszont, mikor teljesen kidugítottam az orrom, végre én is elaludtam, és Harry is. Oké, ekkor már három óra volt, és hétkor fel kellett kelnie, de nem panaszkodott.
És én sem panaszkodhattam. Mert ahányszor felébredtem, megnézte, nincs-e lázam, és annyit kérdezősködött, hogy a végére már féltem megszólalni. Ezzel bebizonyította, mennyire figyelmes barát, és ha lehet, még jobban beleszerettem. Igen, ezt most mondom ki először ilyen formában...
Reggel érzékeltem, mikor puszit nyomott a homlokomra, de egy apró mosoly után visszaaludtam. És most itt vagyok, amint éppen ezeken a hülyeségeken gondolkozok ahelyett, hogy kimennék mosdóba. Vagy legalább az időt megnézném.
Megcsóválom a fejem, és az órára pillantok. Nyolc óra, ami azt jelenti, hogy Harry talán még itthon van. De nem hiszem.
Kimegyek a szobából, és bár nem vagyok stabil, azért már egy kicsit jobban érzem magam. Illetve, kimennék, ha nem ütköznék bele a barátomba, aki egy tálcát tart maga előtt. Mosolyogva köszönt, és betessékel a szobába.
- Jobban érzed magad? - kérdezi, miközben visszaülök a jó meleg ágyikóba.
- Igen, egy kicsit - bólintok. - Mikor indulsz?
- Amint Sophia és Niall ideértek. Üzentem a főnöknek, hogy talán kések egy kicsit - vonja meg a vállát, és elém rakja a kezében tartott tálcát.
Mosolyogva nézek végig a kávén és piritóson, majd a gyógyszereken. Harry befekszik mellém, és kócos göndör fürtjeibe túr.
- Köszönöm a reggelit.
Közelebb húzódik hozzám, és puszit akar nyomni a számra, de nevetve ellököm magamtól.
- El fogod kapni - csóválom meg a fejem.
- Nem baj - csókol meg lassan. Tényleg csak egy kicsit hagyom neki, mert nem szeretném, ha ő is lebetegedne. A kezébe veszi a távirányítót, és bekapcsolja a tévét.
- Niall is átjön?
Sophia és Niall mostanában rengeteg időt töltenek együtt, pedig egy hónapja sem ismerik egymást. A lány nem arról híres, hogy hosszútávra tervez, így meglep, hogy ennyi ideig vár egy fiúra. A kapcsolatai általában egy hónapnál nem tartanak tovább, és azonnal a lényegre tör. Eléggé komolyan gondolhatja, ha most mégis ennyi ideje randzgatnak. Bár ezt egy szóval sem mondta, így lehet, hogy csak barátok.
- Igen. Eléggé össze vannak nőve mostanság. Két hete nem találkoztam vele, mert mindig Sophiával van.
Szomorú mosolya elárulja, hogy igenis hiányzik neki a szőkeség, és ő is észrevette ezt az egészet, amiről az előbb beszéltem. Én is talán még az utazás előtt láttam utoljára Soph-ot.
- De ez nem feltétlenül baj. Engem nem zavar, legyenek boldogok.
Harry értetlenül mered rám, majd halkan megszólal.
- Tényleg nem érdekel?
- Ezt egy szóval sem mondtam - csóválom meg a fejem.
- Engem kicsit zavar. Persze én nem panaszkodhatok, mert mostanság eléggé elraboltalak Sophiától - mosolyog, miközben kisimít egy tincset az arcomból. Ezzel együtt a lázamat is megnézi, de mivel nem szól semmit, gondolom, lement egy kicsit.
- Sose zavarta az ilyesmi.
- És téged?
- Az, hogy "elraboltál" tőle? Nem. Mert most van egy barátom, és egy barátnőm, aki boldog.
- Szeretem, mikor azt mondod, hogy a barátod vagyok - vigyorog, mire megforgatom a szemem.
- Miért, nem vagy az?
- De. Van egy pasid, aki kedves, helyes, és ellenállhatatlanul szexi göndör fürtjei vannak - vigyorog egósan, mire a vállába bokszolok.
- És szerény is - teszem hozzá mosolyogva.
- Igen, a szerénység az egyik legjobb tulajdonságom.
Bármennyire is tagadom, imádom, mikor előjön az egoista énje. Akkor olyan aranyosan fényezi magát, máskor meg annyira komoly. Néha meglep, hány oldala van, és ebből miért csak párat ismerek...
A csengő zavarja meg a rendkívüli pillanatunkat, de nekem összeszalad a szemöldököm.
- Anya tud valamiről? Haza kell mennem - mondom gyorsan, és leteszem a reggelim.
- Felhívtam reggel, nyugi - simítja meg az arcom. - Azt mondta, érted jön, de meggyőztem, hogy egy orvos mellett mennyivel jobb neked. Szóval, majd benéz valamikor, de ma duplaműszakot vállalt, szóval nem ér rá - áll fel gyorsan, és az ajtóból visszafordul. - Beengedem Rómeót és Júliát - forgatja meg a szemét, mire felnevetek.
Ott hagy a szobában, de nem sokáig. Meghallom a lepcsőn a trappolást, utána pedig észreveszem Sophiát. Mosolyogva int, majd leül az ágyra, nyomában Niallel. Harry utánuk jön, és eléggé zavarodottan néz ránk, majd nyom egy puszit a fejemre, és az órája pillant.
- Lassan indulok. Legkésőbb négyre itthon vagyok. Vedd be a gyógyszered - mondja fenyegetően, miközben ujjával nyomatékosítja mondandóját. - Niall, te fogod figyelni.
- Hé! - háborodok fel. Nem tudom, észrevette-e, de már nem vagyok öt éves... - Szia - intek neki végül.
Mosolyogva megrázza a fejét, és kimegy az ajtón.
Pár pillanatig néma csendben ülünk, majd Sophia izgatottan megszólal.
- Képzeld, láttam egy annyira jó ruhát a butikban, tuti jól állna neked - dobja át a haját a válla felett. Niall csöndben hallgatja, de nem tudom nem észrevenni, hogy kezét a lány combján nyugtatja.
- Komolyan erről akarsz beszélni? - kérdezem vigyorogva.
- Nem, de más nem jut eszembe - nevet fel.
- És milyen a meló? - szól bele Niall halkan.
- Szuper, bár még csak egy napot dolgoztam, de rendben volt. És Harry is bejött, szóval nem unatkoztam - vonom meg a vállam semmitmondóan.
- Szuper. Hoztam neked levest - nyúl bele a táskájába Soph. Elővesz egy kis ételes dobozt, és felém nyújtja.
- Köszi, de még a reggelim sem ettem meg - kicsit elhúzom a szám az orrfacsaró bűz miatt, amit a leves áraszt, de próbálom eltitkolni a lány elöl. A szőke srác nem sokat segít, mert halkan röhög arckifejezésem láttán.
- Akkor elrakom későbbre. És mesélj, mi történt?
- Semmi érdekes. Mondtam, hogy dolgozni kezdtem egy fagyizóban - kezdek bele, de félbeszakít.
- Nem erre gondoltam - legyint. - Harryvel történt valami? - faggat, de kicsit feszengve válaszolok.
- Izé, nem akarok bunkó lenni, vagy valami, de ezt nem egy srác előtt szeretném megbeszélni - sütöm le a szemem.
- Oké, vágom - teszi fel a kezét Niall.
- Szóval, majd máskor megbeszéljük. És veletek mi újság? - direkt hangsúlyozom a "veletek" szót.
- Tegnap voltunk vacsizni - mondja Soph, aztán eszébe jut, hogy konkrétan leleplezte magukat. Nyertes mosolyra húzom a szám, és lejjebb fekszek.
Tehát, most már szinte biztos, hogy együtt vannak. De nem tudom, miért nem akarja elmondani a lány. Általános sulis korunk óta ismerem, minden féltett titkáról tudok, de ezt nem mondja el. Mi történt? Már nem bízik bennem?
Szerintem, látszik rajtam, hogy ezer kérdés kavarog a fejemben, mert Niall nyugodtan közbeszól.
- Egyelőre titokban akartuk tartani, de ha már Soph elszólta magát, legyen. Akarod hallani a teljes történetet? - kérdezi, miközben beletúr szőke hajába.
- Nialler, nézz már rá, persze, hogy tudni akarja - forgatja meg a szemét Soph, mire bólintok.
- Emlékszel a bulis estre? Na, minden akkor kezdődött. Soph elmesélte részegen, hogy csak azért hívott el inni valamit, hogy ne zavarjunk titeket. Hazavittem, megadta a számát, és ennyi. Aztán felhívtam, és találkoztunk. Többször. Megfelel? - Igen, Niall eléggé fiúsan adta elő az egész megismerkedésüket, mert nem tért ki a részletekre, de sebaj. Ránézek Sophra, aki csak maga elé meredve mosolyog a hallottakon. Megrázom a fejem, és a kávém után nyúlok.
- Nem túl hosszú kifejtés, de egyelőre elég.
Niall csak megvonja a vállát, és a mellette ülő lányra pillant.
Mióta "randizgatnak" Soph erősen tesz a külsejére. Most is egy kék ruhát visel, haja tökéletesen egyenesen omlik a vállára, és egyszerű kiegészítőkkel dobja fel az összhatást.
Niall csak egy sötétkék farmert vett fel, fehér pólóval. Igen, a körülöttem lévő fiúk nem viszik túlzásba a feltűnést.
Ahhoz képest, tegnap mennyire rosszul éreztem magam, a barátok kicsit feltöltenek.
Bár a fejem még mindig sajog, és talán egy kicsi hőemelkedésem is van, Sophiáék jelenlétében nem szeretném ezt kimutatni. Majd Harrynek elpanaszolom, ő úgyis tud mit kezdeni a problémámmal.
- Elmegyek mosdóba - áll fel Niall, és lazán kisétál a szobából.
Amint kilép az ajtón, azonnal Sophnak ugrok.
- Mikor akartad elmondani?! - kérdezem felháborodva.
- Amint lett volna rá lehetőség! Esküszöm! De megbeszéltük, hogy titokban tartjuk, bár khmm... valaki már tudott róla. Vagyis, sejthette - süti le a szemét.
- Ki az?
Arckifejezéséből egyből rájövök. Az áruló!
- Harry volt az, igaz? - vonom fel a szemöldököm.
- Igen. Én mondtam Niallnek, hogy nem túl jó ötlet egy gyors csók az ajtó előtt - válaszol vigyorogva.
- Nem úgy nézel ki, mint aki bánja - mondom még mindig haragosan.
- Jaj, Angel, ne csináld már. Te sem mondtad el, mikor Harryvel összejöttél. Ezért nem lehetsz rám mérges - csóválja mega fejét.
- Igazad van... Bocsi, biztos ez a fejfájás - túrok bele a hajamba sóhajtva.
- Tényleg - csap a homlokára. - Nem nézünk egy filmet? Akkor te is pihizhetsz, mi meg lefoglaljuk magunkat - vigyorog.
- Oké. Akkor menjünk a nappaliba - összeszedem a takaróm, és követem Sophiát le a lépcsőn. Letelepszek a kanapéra, Soph pedig leül elém a szőnyegre. Barna haját nekidönti, és mosolyogva várja Niallt. - Mit nézzünk? - kérdezem, pontosan abban a pillanatban, mikor a srác belép az ajtón.
- Valami jót - mondja Soph Niallnek, aki válogatni kezd a DVD-k között.
- Valami romantikusat, igaz? - fordul a lány felé, aki vigyorogva bólint.
Beveszem a gyógyszert, amit Harry készített ki, és betakarózok. Niall végül választ egy filmet, és letelepszik a barna hajú lány mellé. Átkarolja a vállát, és magához húzza. Soph mosolyogva beletemeti a nyakába a fejét, és ott nyugtatja a fejét, mikor elkezdődik.
Eléggé fura, hogy ezek ketten így összemelegettek pár hét alatt. Jó, persze, mi is hamar kezdtünk el mindent, de két hónap mégis több két hétnél...
Sóhajtva lehunyom a szemem, és a folyamatosan ringó zene hatására szépen lassan álomba merülök...

***

Apró puszikkal hinti be az arcom, és simogatja a hajam. A fejem az ölében nyugszik, és nem is tudom, hogy került oda. Mosolyogva kinyújtózok, és hagyom, hogy védelmező karjai körém fonódjanak. Ahogy erősen tart, szívem hevesebben kezd verni, lélegzetvételem egyre szaporább lesz, arcom kipirosodik. Ezernyi gondolat kavarog a fejemben, de pillanatnyilag csak rá tudok koncentrálni. Megérzem puha ajkait az enyémeken, és göndör fürtjei közé túrok. Egy kicsit húzok rajtuk, mire felkuncog.
Először csak pihenteti ott őket, majd bejutásért könyörög, amit azonnal megadok neki. Belemosolyog a csókunkba, és óvatosan a kezébe helyezi az arcom. Nem nyitom ki a szemem, inkább élvezem az aranyos ébresztést.
Egyre nagyobb szenvedéllyel csókol, de gyengéd marad. A gyönyörű smaragdzöld szemeibe nézek, mikor megszólal mély, rekedtes hangján.
- Jó reggelt, Angyalom. Vagy mondjam inkább, hogy jó délutánt? - kuncog.
- Sophia és Niall? - kérdezem, miközben megdörzsölöm a szemem.
- Elmentek, mikor hazajöttem - vonja meg a vállát, és a hajamat simogatja. A hasába fúrom a fejem, és beviszom a pólója jellegzetes illatát.
- Mikor jöttél?
- Nem rég. Vagy húsz perce - mosolyog.
- És mióta keltegetsz?
- Húsz perce - mondja huncut vigyorral az arcán. - Bevetted a gyógyszereket? - vonja fel a szemöldökét.
- Be - bólintok.
- És jobban érzed magad?
- Igen, most már határozottabban jobb - fújom ki a levegőt szaggatottan.
- Örülök. Lehetne jobb is? - kérdezi kacéran.
- Háát - mosolygok a pólóját birizgálva.
- Akkor lehet jobb is - áll fel. Meglepve nézek utána, de mikor alám nyúl, és felkap, mennyasszonyi stílusban. Vigyorogva nézek rá, majd halkan a fülébe suttogok.
- Nem vagyok nehéz? - kérdezem, miközben szorosabban fogom.
- Te? Pehely könnyű vagy. Ehetnél többet - töpreng, és elindul velem. Megmarkolom a pólóját, és mosolyogva megrázom a fejem.
- Hogy dagi legyek, és elhagyhass egy tizenhét éves cicababáért?
- Tizenhét éves cicababa? Hmm, én inkább a szexi tizenkilenc éves barátnőmet választom - vigyorog, mire megforgatom a szemem.
- Szexi? - vonom fel a szemöldököm.
- Most miért, nem vagy az? - lepődik meg.
- Ha te mondod - vonom meg a vállam sunnyogva.
- Mi ez az egész önbizalomhiány? - kérdezi, miközben elindul a lépcsőn felfelé. Szorosabban szorítom, és lehajtom a fejem.
- Nem vagyok önbizalomhiányos. Egyszerűen csak nem tudom, mit látsz bennem - sütöm le a szemem.
Benyit a szobába, és óvatosan letesz a puha ágyára, majd fölém tornyosul.
- Tökéletes vagy - simít végig az oldalaom, mire beleborzongok érintésébe.
- Nem igaz - suttogom alig hallhatóan.
- Mindent imádok benned - mondja csókot hintve a számra.
- Szeretlek - motyogom, mikor a nyakamat puszilgatja.
- Szeretlek - válaszol mosolyogva.
Lefekszik mellém,  és a mellkasára húz.
- Holnap dolgozol?
- A hétvégén beígértem a családnak, hogy elmegyünk hozzájuk - tökéletesen egyszerre bökjük ki, mégis, mindkettőnknek felszalad a szemöldöke.
- Hétvégén? - kérdezek vissza.
- Igen - bólint.
Bevallom, kicsit félek. Mi van akkor, ha a családja esetleg nem fogad el? Vagy ha nem tetszem nekik? Látjatja rajtam, milyen gondolatok járhatnak a fejemben, így gyorsan közbeszól.
- Ne aggódj. Csak egy vacsora, és max. ott alszunk - vonja meg a vállát.
- Ott is alszunk? - most van az a pillanat, hogy gombóc keletkezik a gyomromban. Ha lehet, ettől még jobban félek, mint az egész vacsorától.
De Harry is eljött velem apához, szóval, a kis démonjaimmal nem előtte fogok megküzdeni.
- Igen - mondja feszengve.
- Rendben. Akkor hétvége - fordulok oldalra.
A fejem után nyúl, és magához húz.
- Na, csak két nap. Kérlek. Anyám már hetek óta rág, hogy mutassalak be nekik - sóhajt.
- Jó. De a tesód nem szeret.
- Egyik barátnőmet sem szerette eddig - von vállat. - Az a lényeg, hogy én szeretlek. És nem érdekel a véleményük.
- Szeretlek - nyomok puszit a szájára.
- Én is - ölel át.





Kedden megnyitott a Zaynes blogom, aminek az ismertetőjét bemásolom ide, valamint, egy linket is adok, ha netán valakinek kedve lenne elolvasnia prológust :)

"Kedves Zayn!


El szeretném mondani, hogy utállak.
Amíg ide nem költöztél mellénk, jóban voltam a testvéremmel, volt barátom, és nagyjából boldog életet éltem. De ugyan, kit áltatok? A kaland mindig is hiányzott a mindennapjaimból. Tizennyolc évesen még nem tudtam, milyen érzés önfeledten bulizni, és hagyni, hogy a szél fújja a hajam motorozás közben. Utállak, mert melletted megtapasztaltam ezeket. Utállak, mert miattad összevesztem a bátyámmal, és őt is utálom, mert annyira tiltott tőled.
Gyűlöltem, mikor nem néztél rám az iskolában, és azt is, mikor a folyosón hozzám szóltál.
Legendák terjengtek arról, mennyire veszélyes vagy, és mindenki azt mondta, ne barátkozzak veled. De talán pont emiatt vonzódok annyira hozzád. Gyűlölöm, ha nem nézel rám, és mikor azt hangoztatod, hogy jobb lesz nekem, ha távol maradsz tőlem. Elmondanám, hogy tévedsz.

Utáltam, mikor lányokat hoztál haza magadhoz, mert addig sem velem törődtél. Miattad vesztettem el a barátaimat, de nem érdekel. Baszd meg, Malik. Vágyom rád, és nem érdekel, mit gondolnak mások. És tudom, hogy te is ezt akarod. Különben már rég békén hagynál. Látom, mikor engem nézel órákon, és azt is tudom, milyen hevesen vert a szíved, mikor felültettél a motorodra. Emlékszel, mikor Adam küldött értem, mert szakítottak velem, és leittam magam? Akkor volt először, hogy gátlások nélkül mondtad el az érzéseidet, mert remélted, hogy elfelejtem. Tudod, Zayn, vonzódok hozzád. És tudom, hogy te is hozzám.
Ne is tagadd, én sem teszem.

Egyszóval: Utálom, hogy beléd szerettem.


http://tavoltoledzaynmalik.blogspot.hu/

18 megjegyzés:

  1. Komolyan Rosoja mar abban a resz elotti kis unalmas szovegben is talaltam hibát.
    Miért is nem erdemled meg hm?
    Hulye vagy:D♡
    Tokeletesen megerdemled a 91 feliratkozot
    pont
    Errol nem vitaznek veled tobbet:))))
    Veszesen kozeleg a 25. Fejezet:))))
    A kedvencem haha:'D
    Mar nagyon varom
    *perverzfej*
    ...
    kis beteg Hangel:)
    Olyan edesek♡
    #nemaradozokittkommentbenarrolmennyireimadomHarryt

    Siess:)x
    Ammuci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Es egy valamit, pontosabban kettot kihagytam
      DINOOOOO
      es Urleny;)))

      Törlés
  2. Szijaa! :))
    Szóval unalmasnak tartod a rész előtti szövegemet? :(
    Igen, tudom, hogy a 25. rész a kedvenced, pedig még nem is olvastad :D Nekem a 30. :)))
    Csak Angel beteg :)Harry meg ápolónőt is játszhatna :) Na jó, nem :D

    Sieteeek, de tudod, milyen részt kell írnom :(((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((

    Csontváros, Hamuváros, Üvegváros :) ez három

    VálaszTörlés
  3. Szia!:)
    Wáááooo...nagyon jó lett,a szokásodhoz híven..:)
    A Zaynes blogod ismertetője nagyon tetszik,szerintem oda is benézek,ha nem zavarok a hosszú kommentekkel..:D
    Xx
    Kk

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szépen köszönöm <3
      A hosszú kommentek sose zavarnak, sőt... :)
      Szeretem őket :D
      És köszönöm hogy írtál <3
      Rosa

      Törlés
    2. Szia!
      Ez természetes!
      Akkor jó,nem mindenki szereti..:D
      Még számíthatsz rám!

      Törlés
  4. :))) annyira szeretem ezt a blogot és én is úgy szeretném ha beteg lennék Harry ápoljon Dr. Styles :) ;) - Klau1D
    Imádom a blogot :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen <3
      Igen, hozzám is jöhetne :D Nem bánnám :D
      Köszönöm :)
      Rosa

      Törlés
  5. Ma, vagyis tegnap (na, szoval erted) talaltam ra erre a blogra, es IMADOM. Tokeletesen irod, bele tudom elni magam, mar az osszes reszt lattam. Kovi reszt hamar!😀

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Igen, értem :D Köszönöm szépen <3
      Örülök, hogy bele tudod magad élni, nekem általában nem sikerül a blogokba, de persze van olyan, aminél sikerül :D
      Köszönöm szépen <3
      Következő rész jövőhét elején várható:)
      Rosa

      Törlés
  6. Szia Rosa, már egyszer írtam ide, és most a véleményedet szeretném kérni, mivel tökéletesen írsz, és kíváncsi vagyok. Szóval elkezdtem egy blogot ami itt van : http://talalkozasomaonedirectionnel.blogspot.hu/
    és a kérdésem az lenne, hogy véleményeznéd? :) Még elég kezdő vagyok benne, de próbálkozni szabad, nem? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Persze, benézek, és kommentben vélemênyezek:)

      Törlés
  7. Sziaa!
    Ma találtam rá a blogra és majdnem elsírtam magam mikor megláttam, hogy ez az utolsó kész rész. Nagyon jól írsz és hozd hamar a következőt, mert belebetegszem ha nem olvashatom tovább :D
    Liv <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszönöm szépen! :)
      Szerintem hétfőn/kedden érkezik a következő:)
      Rosa <3

      Törlés
  8. Szia!
    Ma végre eljutottam odáig, hogy a lemaradt részeket elolvassam.
    Miért van olyan érzésem, hogy Harry meg fogja csalni Angel-t az exével?
    Mit meg nem adnék, hogy Dr.Styles vizsgáljon... Jajj, ez a srác...
    És Niall és Sophia *-* Kis édesek.
    Várom a kövit! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! :D
      Jön az angyalkám Harryvel együtt? :D
      Hát, erre az érzésre nem tudok mit mondani, mert akkor se spoilereznék, ha megcsalná ;)
      Igen, jó lenne, ha itt lenne az ágyamnál mikor beteg vagyok :$
      Köszönöm <3
      Rosa

      Törlés
  9. Szia. Tudom még van rész de azért ide írok mert azt írja ki, hogy a Zaynes blogot csak meghívott felhasználók olvashatják...én régebben olvastam csak aztán nem találtam ezért nem lettem rendszeres olvasó. Viszont nagyon kíváncsi vagyok az új részekre...imádtam azt a blogot is így lécci kaphatok meghívót? Persze csak ha nem baj...Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen, meghívott felhasználók... A blogot azóta töröltem, nem írok új részeket. Egy ember teljesen elvette a kedvem az egésztől :')
      Borzasztó jól esik hallani, hogy ennyi szeretted, és sajnálom :/

      Törlés